Kaszás Gergő - A fajátékgyártás története

0 comments
Nyomtatóbarát változatPDF változat
Kaszás Gergő - A fajátékgyártás története

A játékszerek minden korban megtalálhatók az ember tárgyai között. Akár évezredek üzenetét képesek hordozni, erről tanúskodnak a fáraósírokban ránk maradt egyszerű fajátékok (1. kép).

Fenn maradtak tárgyi bizonyítékok, amelyek tanúsítják, hogy már az ókori Egyiptomban, Palesztinában, az Asszír birodalomban, Ciprus és Kréta szigetén, Görögországban, Indiában, Kínában és Japánban léteztek ilyen játékok.
Fából készült, azúr- és kagylóberakással díszített tálat találtak az ókori Dél- Mezopotámiában, amely a legrégebbi játéktáblák közé tartozik, hiszen kr. e. 2600 körül játszottak rajta (2. kép).

A kr. e. 2500-2400 körüli szentélyek és más díszes építmények falán lévő festmények közül akad olyan is, amelyik táblás játékkal játszó embereket ábrázol.
(3. kép).

Fa építőkockáról már Platón is irt. Különleges dokumentuma az egykori játéktevékenységnek az idősebb Pieter Brugel 16 században készült "Gyermekjátékok" című festménye, amely nem kevesebb mint 85 korabeli játékot ábrázol. Sok közülük ma is ismert, egyik-másik éppen modern versenysporttá alakulva (4. kép).

Hagyományaink

A magyar nép történetében kutatva, játékszereket keresve, azokat jelentős mértékben maga készítette, u.n. népi játékaink között találjuk meg. Régen döntően a saját maguk, vagy szüleik segítségével készített játékokkal játszottak a gyermekek. Ezt bizonyítják a Néprajzi Múzeumban megtalálható másfél ezret meghaladó számú játékszerek, amelyek túlnyomórésze barkácsmunka. Ezeken a kis állatokon gyakorolták azt a munkát, amit felnőttektől láttak a valódi állatokkal kapcsolatban.
A falusi gyermek számára a munka megtanulása fontosabb volt az iskolai tanulmányoknál. Ezért a játékszerek jelentős hányada kis szerszám, munkaeszköz, a felnőttek használati tárgyainak kicsinyített mása volt
A környezetben látható állatok és emberek megformázása és azokkal való játék alkotta az egyik fontos játékcsoportot. Növényi szárakból készültek a tehenek, jármos ökrök, de más háziállatok is, libamellcsontból bikát alakítottak egy ügyes mozdulattal (5. kép).

Csontból faragták a lovat , amit a kocsi elé fogtak (6. kép).
Készültek állatfigurák krumpliból, fából parafa dugóból, papírból is. A játékszerek jelentős része kis szerszám, munkaeszköz, a felnőttek használati tárgyainak kicsinyített mása volt.

Ősidők óta készítenek a gyerekek perregtető vagy berregtető kereket, néha recézett kivitelű fadarabból, ma már ugyanezt inkább műanyagból. Játszottak pergettyűvel (trókis), ami készülhetett dióból, vagy krumpliból, de igazi alapanyaga a fonodából kikerült cérnaorsó volt. (7. kép).

Közkedvelt játék volt a vízimalom. Ujjnyi vastagságú kérgezett ágból készítették. A "tengely" közepén két egymásra merőleges hasítékot vágtak, s így rögzítették a lapátokat. (8. kép). Egy másik hangkeltő játék volt a csörgő, amelyet már az ősi idők óta ismernek. (9. kép)

Küzdő, harci eszközök széles skáláját készítették fából, mely gyakran nagyban hasonlított az igazira.
Talán a legegyszerűbb fajáték, mely ma már szinte teljesen elfeledett az a buzogány szerű bot: kihegyezett, hajlékony vesszőre sárgombócot, vagy burgonyát húztak, s azt meglendítve az elszálló gombóccal a célba dobást gyakorolták.
Általánosan ismert és használt játék volt a parittya több formája.
Az íj is maga készítette kedvelt játék volt. Kőrisfából, mogyoró- , vadrózsa vagy borókaágból hajlították, s a húr anyaga ín, spárga, vagy drótszál volt. Célba-, illetve távolba-lövés kedvelt eszköze volt.
Komolyabb fegyver ennél a nyílpuska, melyet a gyerekek könnyen faragható fenyő-, vagy nyárfadarabból készítettek. (10. kép)

A légpuska elvén működött a csepűpuska. Bodzafa, mogyoróág és csepű kellet hozzá, a golyó vízben áztatatott, jól összenyomkodott csepű volt.(11. kép)

A legegyszerűbb fegyver a fakard volt, amelyet úgy készítettek, hogy két lécet egy hosszabbat és egy rövidebbet egymásra keresztbe fektettek és összekötöztek vagy összedrótoztak.

Kedvelt foglalatosságaik közé tartozott a bábkészítés. Az alapanyagok itt is széles skálán mozogtak: hó, agyag, virágok, makk gubacs, gesztenye, parafa dugó, tojás, kukoricacsutka, rongy, fonál, stb.
Készítettek továbbá játékbútorokat, és munkaeszközöket is, melyek közül csak a fából készülteket említjük. A bútorokat a legegyszerűbb módón készítették: vízszintes deszkadarabhoz rögzítettek léc, vagy áglábakat. Kislányok "főzőcskézős" játékait is fából faragták: fatányérkákát, fakanalat, favillát. (12. kép)

A régmúlt idők gyermekei szinte minden játékukat saját maguk készítették. Féltőn óvták játékaikat, hiszen ha tönkrement, nekik kellet újra megfelelő anyagot keresni, s ebből készíteni a játékot. A játékkészítés kétszeresen értékes volt számukra. Egyszer maga az elkészítés öröme, másrészt az ezzel a játékszerrel való játszás.

Háziipar és kézművesség

Az otthoni játékkészítés mellett a késő középkorban megjelenik a háziipari játékkészítés is. Egyre több helyen alapítottak szakipariskolákat, valamint fafaragászati rajziskolákat. A mesterek vándorlásaik során gyűjtötték össze ismereteiket, tehát a külföldi példa volt az irányadó. Sok asztalos céhlegény tanulta meg a játékgyártás trükkjeit és gyártott később itthon is fajátékot német mintára. Ebben az időben terjedtek el a díszes kivitelű orosz matrjoska-babák.
Az ipari forradalom találmányai megjelentek fajátékként is (vonat, gőzmasina stb.). Amíg máshol óraszerkezetes járművek, porcelánfejű babák és automata játékok voltak kaphatóak, a magyar vásárokon házi készítésű, egyszerű játékok, pl. a szárnyát csattogtató pillangó. (13.kép)

A XX. század elejére külön vált a háziipar és az ipari szakoktatás és önkéntes ipartestületek alakultak. 1968-ban létrehozták a szakipari oktatás rendszerét is.
Felvidéken inkább a fából készíthető játékok domináltak, de az Alföldön ekkor terjesztették el szélesebb körben a kosárfonás alapjait. Az igény a művészi játékok iránt nőtt. Míg a nyugati országokban évtizedek óta folyt a tömeggyártás, Magyarországon el sem kezdődött.

Neves játékkészítők a századelőn

A játékok gyártásának nem voltak elterjedt hagyományi hazánkban. Áttekintve az elmúlt száz esztendő játékokat tervező, létrehozó művészeit és gyártóit, akkor
Wessely Vilmos, Undi S. Mariska, Juhász Árpád és Inotay László, Grabowiecky Leon munkásságáról kell szólnunk.

  • Wessely Vilmos

Legnagyobb sikere az 1906. évi milánói világkiállításon volt. A játékainak az alapanyaga fa és vessző, a magyar népművészetből, illetve a mesék világából merítette díszítő motívumait (14. kép).

  • Undi S. Mariska

Az első hazai gyerekjáték pályázat kiírására 1904-ben került sor. A kiírásban egyszerű, a gyermekek kedélyvilágához közel álló, tartós, a hazai műhelyekben olcsón előállítható játékokat kívánnak. A tizenöt pályaműből a második lett Undi S. Mariska: Péterke királyfi szekere című alkotása (15. kép).

  • Juhász Árpád és Inotay László

Juhász Árpád és Inotay László játékai kézi festésű alakjai mezőkövesdi népviseletben ábrázolt kicsiny figurák. A formákat vékony falapból vágták körbe, fatalpra rögzítették és mindkét oldalát festették (16-17.kép).

  • Grabowiecky Leon

Grabowiecky Leon erdélyi származású tanár volt, műhelye Budapesten működött 1910-től. Figurái a lapos fajáték egy speciális fajtája, a rétegelt és erősen faragott báb. Egyedi és jól felismerhető játékstílust teremt. A játékbábok eltérnek az egyedi csuklószerkezet révén, mert végtagjaik így mozgathatóak, tetszőlegesen állíthatóak. (18.,19., kép) 1924-től már képzett és állandó munkásbrigáddal dolgozik, játékai az óceánon túlra is eljutnak.

A Füleken működő gyár

Az 1908-ban a mai szlovákiai területén fekvő füleki Zománcedény- és Fémárugyár átszervezése után már fajátékot is gyártott. Hulita Vilmos mérnök vezette gyár 3000 fővel dolgozott, mintául a német üzemek álltak. A játékműhely élén Bence László festőművész állt. A játékgyártás alapmintáit a felvásárolt német és magyar játékok szolgálták. A játéküzem már a második évben 400 000 darab játékot készített. A gyár termékeinek közös stílusjegyein kívül egy kicsiny jelzés, melynek felirata: "Fülek" (20. kép)

Fajátékgyárak

Fontos fajáték gyártó a Miskolci Faárugyár, akik a két háború között jelentős eredményeket értek el még a német piacon is.
Hazánkban a játékipar fejlődése 1948-ban kezdődött, amikor sorra alakultak a játékkészítő kisiparos szövetkezetek. 1952-ben létrehozták a Játék-felülvizsgáló Bizottságot a játékok mennyiségi és minőségi ellenőrzésére. A gyorsütemű fejlődés biztosítására létrejött a Játéktervező Intézet 1953-ban.

Az utolsó gyár, ami nevében is fajátékgyár az a Monori Fajátékgyár. Állami támogatással alakult át a Monori Kefegyárból. Termékeiket PULI márkanéven hozták forgalomba, melyek főleg építőjátékok voltak.
A rendszerváltáskor még működő Csillag Faipari Szövetkezet még az 1970-es években gyártott a fülekihez hasonló játékokat (23. 24. kép)

A rendszerváltás után élénkülés és minőségi javulás volt tapasztalható a hazai fajátékgyártás területén. Egyre több kisiparos vállalkozó fog játékok készítésébe.
Sajnos sok hazai gyártó csak külföldi cég bedolgozójaként termel, elveszítve ezáltal játékszereink egyéni arculatát.

Játékkategória: 
játékforgalmazás
Játékkategória: 
játékkészítés
Játékkategória: 
makett-modell
Játékkategória: 
népi játék
Játékkategória: 
pedagógia
Játékkategória: 
polgári játék
Játékkategória: 
történelmi
Szerző: 
Gerencsér Kinga
Beküldő: 
Szabó Laci